Magyarok Nagyasszonya

A MENÖK – Merjünk Növekedni Krisztusban! egyházmegyei ifjúsági tábort ezúttal Kálmán József plébános, egyházmegyei ifjúságreferens vezetésével július 21-26-ig a Szeged-Csanádi Egyházmegye képzési és szabadidős házában Domaszék-Zöldfás Lelkigyakorlatos Központban tartották, majd a közel száz fős fiatal közösség 26-án Leveleken folytatta tovább táborozós életét. Itt csatlakozott hozzájuk Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya is, aki szentmisét mutatott be a Szentháromság plébániatemplomban, majd onnan gyalogos zarándokként kísérte a diákokat Máriapócsra, az egyházmegyei búcsúra.

A tábor lakói a „Jó nekünk itt lenni!” (Mt 17,4) mottóval minden nap egy-egy találkozásra fókuszáltak: Jézus találkozására a szamariai asszonnyal, Zakeussal, Péter apostollal és anyjával, Máriával. A szentmise elmélkedésein túl a fiatalok előadásokat is hallhattak ebben a témában, és kiscsoportokban személyes életükben megtapasztalt találkozásaikra is rátekintettek.

A tábor utolsó tanítója Palánki Ferenc püspök atya volt a Leveleken bemutatott szentmisén, ahol az emmauszi tanítványok (ld. Lk 14,23-35) történetén keresztül folytatta a találkozásokról szóló elmélkedéssorozatot. A főpásztor a Jézussal való személyes találkozásainkra is rámutatott.

A feltámadt Jézus az Emmausz felé vezető úton találkozott a reményvesztett tanítványokkal, akiknek a szívét a jeruzsálemi események után szomorúság töltötte el, és éppen ezért nem ismerték fel őt. Azt remélték, hogy Jézus meg fogja váltani Izraelt (ld. Lk 24,21), vagyis a világ uraivá teszi a választott népet, de Jézus nem Izraelt jött megváltani, hanem a világot. „Ha valaki kevesebbet remél az Istentől, mint amit Isten adni akar neki, az csalódni fog benne. Meg kell fontolni azt, hogy mit remélünk, mit várunk tőle” – fogalmazott a főpásztor, majd hozzátette, hogy a tanítványok, akik azt gondolták, hogy mindennek vége, reményt vesztve kullogtak vissza a régi életükhöz az élet országútján. Ekkor szegődött melléjük Jézus, és elkezdte magyarázni nekik az írásokat, majd a kenyértörésben, a mozdulatból ismerték fel őt.
Visszakapták a reménységüket, és azonnal visszamentek az apostoli közösséghez, az egyházhoz és beszámoltak az úton történtekről, valamint arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.

„Csodálatos, ha a mi hitünkben is létrejön ez a fordulat, hogy nem azért hiszünk Jézus Krisztusban, mert valamit szeretnénk elérni nála, hanem az ő személyében hiszünk, aki nekünk ajándékozza az örök életet, és vele szeretnénk kapcsolatban lenni” – hangsúlyozta püspök atya, majd feltette a kérdést: Találkozunk-e már Jézus Krisztussal? Jézus velünk akar találkozni, ő él, legyőzte a halált, a kenyértörésben felismerhetjük, magunkhoz vehetjük őt, és nem valamit kérünk tőle, hanem őt magát.

„Nyissuk meg előtte a szívünket és megtapasztaljuk, hogy mellénk szegődik életünk útján, célba érkezünk, és reményteljes zarándoklat lesz az egész életünk bármi is történik velünk. Mert Jézus nem azt ígérte, hogy megóv minden bajtól, hanem hogy mindig velünk lesz és mindenen átsegít, a halálon keresztül az örök életbe is.
Találkozzunk vele, nyissuk meg a szívünket, fogadjuk be az örökké élő Jézust! – bátorította a fiatalokat Palánki Ferenc megyéspüspök.

A püspöki szentmisére szülők is érkeztek, akik csatlakoztak a gyalogos zarándoklathoz. A megfáradtakat az ófehértói egyházközség várta meleg ebéddel, majd útjukat folytatva a délutáni órákban érkeztek meg a kegyhelyre, ahol Lengyel József leveleki plébános előadásán vettek részt.

Itt ismét az emmauszi tanítványok történetével foglalkoztak, de a megszokottól eltérő szemszögből. Lengyel József atya középiskolás éveire emlékezett, és megemlítette a „Kotta nélkül” elnevezésű iskolaújság egyik számának címoldalát, amelyen az iskola utcájában található Szent György szoborról készült rajz volt látható. Az alkotó diák nem a megszokott ábrázolással mutatta be Szent Györgyöt, hanem a sárkány szemszögéből, és még egy verset is írtak hozzá, amely a sárkány hangján szólalt meg: „Segíts Uram, sárkánnyá lettem, égi lándzsa függ felettem…, én is szomjazom a fényre.” A szokatlan perspektíva új gondolatokat ébresztett József atyában, attól kezdve másként látta azt a szobrot.

A leveleki plébános előadásában arra hívta a fiatalokat, hogy a jól ismert emmauszi tanítványok történetét, egy szokatlan, az út és az asztal szemszögéből vizsgálják meg. Úton lenni a haladást, valahová sietést, vagy céltalan bolyongást is jelenthet, az asztalhoz megérkezés pedig a megállapodást, a megpihenést, az elcsendesedést, vagy erőgyűjtést és továbbindulást.
Máriák, vagy Jánosok vagyunk? Helykészítő, vagy útkészítő a mi jézusvárásunk? Hogy tekintünk magunkra, életünkre, hitünkre? Helyet, vagy utat készítünk Jézusnak?

Mindkettőre szükség van, az úton való haladásra és az asztalközösségre egyaránt – hangsúlyozta József atya és hozzátette, hogy a tanítványok jól ismerték az utat Emmauszba. A külső utak megtétele mindig könnyebb, a belső utakon hamarabb eltévedhetünk – folytatta az előadó majd arra kérte a fiatalokat, hogy gondolkodjatok el azon, hogyan indultak el a táborba? Várakozva, vágyakozva, félelemmel, kétségekkel, keresve önmagukat? Hogyan mennek haza? Megerősödve, új motivációkat találva, megnyugvással?

Az Apple cég szerint a szenvedélyes emberek képesek jobbá tenni a világot. Elmondhatjuk-e ezt az Egyházról? – tette fel a nem mindennapi kérdést József atya. „Egy biztos, esélyünk sincs még a túlélésre sem, nemhogy a növekedésre, ha nem hiszünk önmagunkban. Ha rátok nézek kedves fiatalok, akkor azt gondolom, hogy van jövője az egyháznak. Megnyílt a szemetek, mint az emmauszi tanítványoknak, akik felismerték, hogy nincs veszve semmi, és megerősödtek abban, hogy alkalmasak a jó megtételére.

Tegyetek tanúságot arról a szeretetről a jótetteitek által, amelynek birtokosai vagytok, mert nemcsak Jézus, hanem mi is hiszünk bennetek! – bátorította a fiatalokat Lengyel József atya. A diákok délután a feltett kérdésekre a táborban megszokott módon, kiscsoportban válaszoltak egymást is bátorítva. Sőt, el kellett mondaniuk a társaikról azt, hogy kinek milyen jó tulajdonságát ismerték meg.

A táborozók este a Szentségi Jézussal találkoztak a kegytemplomban. A csöndes, zenés szentségimádást a Szent Imre Családkórus tagjai vezették.

A hét programjainak csúcsa minden nap a jelen lévő lelkipásztorok által bemutatott szentmise volt. Kálmán József, Papp Tamás, Mike Ervin, Csapó Márton atyák, az egyházmegyénkben szolgáló Chrysogonus Chinwuba atya, Ferenczi Nándor papnövendék, az egyházmegyénk támogatásával tanulmányaikat Magyarországon folytató nigériai Anaele Charles Chibuike és MGBE Cyprian Amobi papnövendékek a tábor életében munkatársként is részt vettek. A MENÖK egyházmegyei tábor megszervezésében oroszlánrészt vállalt Gaga Zsuzsa nyíregyházi plébániai munkatárs, Lajmán Gréta és Papp-doktor Angelika debreceni munkatársak.

Kálmán József atya nagy örömmel, megelégedettséggel zárta a tábort, beszélgetésünkkor elmondta, hogy már a következő programokat tervezik a fiatalokkal, és valóban, Mernek Növekedni Krisztusban.

Kálmán József egyházmegyei ifjúságreferens atyával készült interjút hamarosan közzétesszük.

A gyalogos zarándokaltról és a leveleki szentmiséről készült képek az egyházmegye Facebook oldalán találhatóak

Az alábbiakban további képgalériát teszünk közzé a tábor utolsó napjáról, a fotókat készítette Nagyné Korányi Anita (Levelek)

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye