Magyarok Nagyasszonya

A világjárvány okozta korlátozások miatt 2020-ban elmaradt, idén azonban két alkalommal (júniusban és szeptemberben) is ünnepeltünk elsőáldozást egyházközségünkben. 2021. szeptember 26-án 37 kisgyermek járult első alkalommal a Szeretet Szentségéhez a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

Az ünnepi szentmisén Csordás Gábor plébános atya köszöntötte el az Oltáriszentség vételéhez első alkalommal járuló gyermekeket, majd szentbeszédében katolikus keresztény életünk két nélkülözhetetlen útravalójáról elmélkedett: az egyik az Oltáriszentség, a Szeretet Szentségének ünneplése, a másik a hálaadás érzésének megélése és kifejezésre juttatása életünkben.

Gábor atya a gyermekek közé lépve a közösen elköltött étkezések eredeti jelentéstartalmát osztotta meg a hallgatósággal: amikor ugyanis egy asztalhoz ülünk valakivel, amikor közösen étkezünk, azt jelenti, hogy összetartozunk. Azokkal ülünk egy asztalhoz, akiket ismerünk, akikkel szeretjük egymást. Jézus is ezért választotta az Oltáriszentség ünneplésének módjául az étkezést. Ide vezethető vissza, hogy oltárasztalnak hívjuk a templomi oltárt, ahol a pap misézik és a templom is az oltár köré épül, mert az Úr Jézus ide hív meg bennünket, azért, mert szeret minket, mert azt akarja, hogy összetartozzunk. Azt akarja, hogy ne ellenségei, hanem barátai, családtagjai legyünk egymásnak és a Mennyei Atyának. Annak örül, ha szeretjük egymást, ha egy asztalhoz ülünk egymással.

Az oltáron bemutatott áldozat, az Eucharisztia kifejezése az Oltáriszentség eredeti elnevezése, ami hálaadást jelent. Amikor hálát adok, megköszönöm azt a sok mindent, amit kapok. A hálaadást azonban meg kell tanulni. Meg kell tanulnunk hálát adni a szüleinknek, akik gondoskodnak rólunk, hálás lenni a barátainknak, akiknek sok mindent köszönhetünk, és még sorolhatnánk mennyi mindenért kell hálát adnia az embernek. Legvégső soron pedig, mivel mindent Istentől kapunk, ezért neki kell a leginkább hálásnak lennünk. Ezért amikor az Oltáriszentséghez járulunk és magunkhoz vesszük, gondoljunk arra, hogy mennyire szeret bennünket a mi Mennyei Atyánk, és mennyire szeret bennünket az Úr Jézus. Tanuljunk meg észrevenni, hogy mennyi mindenért tudunk hálát adni az életünkben és akkor boldogabbak leszünk. Miért? Mert akkor nem mindenben csak a rosszat látom: ami nem sikerült, ami bosszant, amit nem kaptam meg, hanem észreveszem azt, aminek örülni tudok, és látom, hogy szép életem van, mert szeret a Jóisten.

Végezetül talán a legnehezebb útravalóról kaptunk tanítást: megtanulni önzetlenül szeretni. Az Oltáriszentség másik neve a Szeretet Szentsége. Ha már észrevettem és hálát adok, hogy mennyire szeret engem a Jóisten, akkor azt is észre kell vennem, hogy bizony sokszor mennyire nem szeretem őt vagy a másik embert. Ezért előzi meg a szentgyónás az elsőáldozást, amikor elhatározzuk, hogy újból és újból megpróbáljuk szeretni a testvéreinket, szüleinket, osztálytársainkat, a többi embert és megpróbáljuk szeretni a Jóistent, ha már ő ennyire szeret minket – zárta gondolatait Csordás Gábor atya.

Az elsőáldozók közösen mondtak hálaadó imát, majd a Szeretet Szentségét első alkalommal magukhoz véve járultak az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztushoz. A liturgia zenei szolgálatában közreműködött templomunk ifjúsági szkólája, melynek tagjai nagy szeretettel énekeltek fiatalabb testvéreik elsőáldozási miséjén.

Az elsőáldozási szentmise egyházközségünk YouTube-csatornáján IDE KATTINTVA megtekinthető.

Fotó: Andrejkovics János

© Magyarok Nagyasszonya-főplébánia / PE