Visszakaptuk az alleluját! – Püspöki szentmise húsvét vasárnapján a nyíregyházi társszékesegyházban

Visszakaptuk az alleluját, az Isten dicsőítéséről szóló szót, amely azt jelenti, dicsérjétek az Istent. Amikor Isten azt parancsolja, hogy dicsőítsük őt, arra hív meg bennünket, hogy gyönyörködjük benne, az ő igazságaiban, a feltámadásban, az üres sírban, abban a valóságban, hogy örök életünk van Jézus Krisztus feltámadása által.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a húsvét vasárnapi szentmisét egyházmegyénkért, a nyíregyházi egyházközség híveiért, különösen is a betegekért ajánlotta fel a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A szentmisén koncelebrált Csodás Gábor, a társszékesegyház plébánosa.

A főpásztor homíliájában többek között arról beszélt: hogy az ember halálra ítélte az életet, mert nem ismerte fel Istennek, az élet forrásának a látogatását. Azáltal, hogy megölte az életet, a saját életét ölte meg. De ezzel nincs vége mindennek, mert Jézus végigment a keresztúton, elszenvedte a halált, és ezzel bizonyította be az Isten végtelen szeretetét az ember iránt.

Püspök atya az egyházmegye papnövendékeivel szentsírt látogatott meg a vidéki templomokban Nagyszombaton. Egyik templomban a szentsír melletti plakáton ez állt: „Jézus mindkét életet, az enyémet és az övét nem tarthatta meg. Az egyiket oda kellett adnia. Az enyémet választotta, és a saját életét adta oda.”

Ferenc püspök így fogalmazott:

Ennyire szeret az Isten. Belegondolunk-e abba, hogy Isten helyettem, értem halt meg, önmagánál is jobban szeretett engem, és közben megtörte bennünk a bűn, a halál uralmát, ha elfogadjuk, ha együttműködünk az ő kegyelmével?

Ferenc pápa keresztúti elmélkedésében azt írja: „Jézus eltörölte a távoli és sebezhetetlen Isten képét.” Egészen közel jött és közösséget vállalt velünk, emberekkel. Ahogy Szent Pál írja: „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb (Fil 2,8-9).

A feltámadás hite az életünk középpontja kell hogy legyen, új életet kaptunk, hogy képesek legyünk igaz emberként élni, úgy, ahogy az emberhez méltó.
A feltámadt Jézus miről beszél az apostoloknak, akiknek megjelent? Nem arról, hogy milyen a túlvilág, hanem arról, hogyan kell élni, meg kell változnunk, meg kell őt ismernünk, a tanítását érvényesnek kell tekintenünk.

Amikor Szent Péter apostol megtagadta Jézust, mondván: „Nem ismerem azt az embert…” (Mk 14,71), valóban nem ismerte őt, mert amikor Jézust elfogták, kardot rántott, erre Jézus azt mondta neki: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el” (Mt 26,52).

A feltámadás után Péter és János odarohantak a sírhoz, Péter ment be elsőnek, de az evangélium nem írja, hogy Péter hitt, hanem János, a fiatal apostol „Látta és hitt” (Jn 20,8).
Péterben mikor lett teljessé a változás? Akkor, amikor Jézus harmadszor föltette neki a kérdést: „Szeretsz-e engem?” „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged” (Jn 21,17).

Palánki Ferenc megyéspüspök teljes homíliáját az alábbi videón meghallgathatjuk. Az ünnepi liturgiát a nyíregyházi székhelyű Kölcsey Televízió rögzítette.

Fotó: Kardos György
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye