Magyarok Nagyasszonya

A világjárvány és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tavalyi időpontjának kényszerű módosítása miatt 2020-ban nem ünnepelhettünk elsőáldozást a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. 2021. június 20-án, amikor már a szabályok lehetővé tették, egyházközségünkben 45 gyermek találkozott első alkalommal az Oltáriszentségben velünk levő Krisztussal. Hozzájuk szólt Szidor János káplán atya elmélkedése A vihar lecsendesítése evangéliumi részhez kapcsolódóan.

Kedves elsőáldozók!

Nagyon sok mítosz, legenda kering a teremtés történetéről, arról, hogyan teremtette az Isten a világmindenséget. Az erről szóló legendák és mítoszok egyetlen dologban megegyeznek: Isten megteremtette a káoszból a rendet. Mai korunk gondolkodásmódjával, ismereteivel már tudjuk, hogy a korabeli zsidóság káosszal kapcsolatos elképzelése, megtestesítője a víz volt, a tengerek, az óceánok. A természetnek az erőit nem tudjuk megzabolázni, nem tudjuk könnyen uralmunk alá venni. Jób könyvéből hallottuk az olvasmányban, hogy az Isten, amikor megteremtette a világmindenséget, akkor mindennek megszabta a határát. Megszabta, hogy meddig terjedhet a víz és hol kezdődhet a föld határa.

Az olvasott evangéliumi szakaszból hallottuk, hogy Jézus a bárkában van, a tanítványai át akarnak kelni vele a tavon. Mikor márt kint voltak a nyílt vízen, akkor vihar kapta el őket, és tudomást sem vettek arról, hogy Jézus ott van mellettük, mert az kötötte le a figyelmüket, hogy az életük veszélyben forog. A vihar dobálja a hajót. Amikor Jézus fölkelt a bárkában, ráparancsolt a viharra és megkérdezte tanítványait: „Még mindig nincs bennetek hit?” Mi is megkérdezhetjük magunktól a mai napon: „Vajon van bennünk elég hit? Tudunk-e hinni az Istenben?” Megfogalmazódhat bennünk az is: „Vajon mégis mit jelent hinni? Mi a hit?” Az elsőáldozók megtanulták, hogy mit jelent az Eucharisztia. Megismerték, hogyan épül fel az Egyházunk, Jézus milyen csodákat művelt és mi történik velünk akkor, mikor magunkhoz vesszük Krisztus Testét. Ahhoz, hogy mindez teljesüljön, hogy magunkhoz tudjuk venni Krisztus Testét, ahhoz elsősorban hitre van szükség. De mit jelent, hogy hiszünk valakiben, mit jelent az, hogy hiszünk az Istenben?

A hit azt jelenti, hogy Jézus mellettünk van, hogy Jézus mellettünk halad az életünk során, és ha egy nagyon egyszerű példával akarnám szemléltetni, mit jelent az, hogy Jézus mellettem van, a focimeccs példájával szemléltetném. Van két csapat. A mi csapatunkban van egy játékos, aki nagyon jól tud focizni, aki el tudja vinni a labdát, egészen az ellenfél kapujáig. Erre a játékosra, erre a csapattársunkra irigykedünk, hiszen nagyon jól tudja kezelni a labdát, és ha nekiadjuk, biztosan gólt tud lőni. Hogy mit jelent hinni, mi a hit, azt jelenti, hogy túllépünk saját emberi bűneinken, túllépünk saját vesződségeinken, a focimeccses példánál maradva, odapasszoljuk annak a csapattársunknak a labdát, aki biztosan elviszi azt az ellenség kapujához.

Mit jelent ez az egyszerű példa? Azt jelenti, hogy Jézus az a játékos, akinek nem nagyon akarjuk passzolni a labdát, pedig Jézus az a játékos, akinek ha oda tudjuk adni az irányítást, elindul az ellenfél kapujához, elindul a célhoz és azzal meghozza a győzelmet számunkra. Mi vagyunk a csapattársai és Jézus az, aki vezet minket a kapu, a cél felé. Ami felé vele haladunk, az pedig a mennyország. Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyen bennünk hit és legyen bennünk bizalom. Hogy mennyire akarunk hinni benne, mennyire akarjuk elhinni, amit ő mond, az csak rajtunk múlik. Teljes joggal tehetjük fel a kérdést, ha Isten csak annyit követel tőlünk, hogy higgyünk és megad mindent hozzá, akkor miért történnek a világban a különböző katasztrófák és csapások? Miért kell szenvedni életünk akármelyik pontján is? Jogosak ezek a kérdések, viszont látnunk kell, hogy a problémák ellenére – melyek jelen vannak már az iskolában, a munkahelyen és akár a családban is – Jézus ott van mellettünk. Lehet, hogy nem vesszük észre a jelenlétét, pedig Jézus ott van, velünk.

Adódnak olyan helyzetek az életünkben, amikor azt hisszük, hogy saját magunktól nem tudjuk megoldani ezt vagy azt a problémát. Amikor készülni egy dolgozatra és nem tudjuk, hogy fogunk rá tanulni, hogy fogunk számot adni? Vagy épp valami nagyobb esemény előtt nem tudjuk, hogy is kellene véghezvinni, akkor fedezhetjük fel igazán, hogy az Isten ott van, velünk! Hiszen amit a saját erőnkből nem tudunk véghezvinni, ami a saját erőnkből lehetetlennek tűnik, azt az Isten a gondviselésével kiegészíti! Jézus a mai evangéliumi szakaszban azt tanítja számunkra, hogy bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, bármilyen vihar tör be az életünkbe, Jézus mindig ott van velünk, számíthatunk rá és bízhatunk benne!

Kedves elsőáldozók! Most magatokhoz veszitek Krisztus Testét, és mindig, amikor Krisztussal táplálkoztok, akkor számíthattok arra, hogy Krisztus ott lesz mellettetek, segít abban, hogy akár otthon, akár az iskolában, akár a baráti környezetben helyt tudjatok állni és legyen elég erőtök. Krisztus ott van mindnyájunk mellett, segít minket, hogy eljussunk a mennyországba, ami mindnyájunk életcélja, ahol olyan életet ad nekünk, amelyben már nincsenek problémák, nehézségek. Ott csupán az öröm létezik, a boldogság és a másik embernek a szeretete – zárta ünnepi elmélkedését Szidor János atya.

Az elsőáldozási szentmise egyházközségünk YouTube-csatornáján IDE KATTINTVA megtekinthető.

Fotó: Andrejkovics János

© Magyarok Nagyasszonya-főplébánia / PE