„A szeretet soha el nem múlik” (1Kor 13,8) – Elhunyt papokért is imádkoztak a nyíregyházi temető papi parcellájánál

November 1-én, délután 4 órától, halottak napja előestéjén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök temetői ájtatosságot vezetett Nyíregyházán, az Északi Temető papi parcellájánál, majd 6 órától szentmisét mutatott be a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban.

A temetői ájtatosságon Pápai Lajos nyugalmazott megyéspüspök atya is részt vett, aki néhány napos magánlátogatáson tartózkodik a városban, valamint együtt imádkozott a jelenlévő hívekkel Németh István püspöki titkár, Csordás Gábor, a társszékesegyház plébánosa, Nagy Csaba, Juhos Imre, és Figeczki Balázs Nyíregyházán szolgáló lelkipásztorok.

A közös imádságra érkezők azért fohászkodtak, hogy elhunyt szeretteik, akik részesei lettek a halálnak, Jézus Krisztus kereszthalálának érdemeiért legyenek részesei a feltámadásnak is.

Palánki Ferenc megyéspüspök a feltámadásba vetett hitet erősítő szentírási szakaszok – olvasmány: (Jób 19,1-21,34), szentlecke: (1Kor 15 12-26) evangélium: (Jn 5, 21-29) – elhangzása után rövid elmélkedést tartott. Bevezető gondolataiban arról szólt – idézve Jób könyvéből –, hogy már az Ószövetségben is felbukkan ez a gondolat a kinyilatkoztatásban: „Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg
Istenemet; én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más!” (Jób 19,25-27).

Püspök atya hangsúlyozta, hogy az Ószövetségben többször olvashatunk arról, hogy Istent nem láthatja meg élő ember. Az evilági élet oldaláról fájdalmas a halál, amely a bűn következménye, és ha nem lett volna bűnbeesés, az embernek akkor is át kellett volna lépnie erről az oldalról, az evilági életből az isteni életbe, vagyis az élet teljességébe. De amióta az ember elkövette a bűnt, azóta a halál, ez az átlépés, számunkra tragédia, büntetés és fájdalom. Mégis ott van bennünk az a hit,
hogy Jézus, aki értünk vállalta a kereszthalált és valóban föltámadt, benne mi is mindannyian feltámadunk, és elhunyt szeretteink, akik a hitünk szerint nála vannak, vele együtt feltámadnak, és velük együtt mi is fel fogunk támadni.

Az, hogy itt vagyunk, imádkozunk, mécsest gyújtunk, virágot hozunk, az mind-mind az életről beszél. Az ember örök vágya, hogy örökké éljen, és örökké boldog legyen. A mi hitünk arra tanít, és ahhoz vezet el bennünket, hogy Jézus Krisztusban mindez beteljesül.

Segítsen bennünket a visszaemlékezés, az érzelmek felszínre jutása, az, hogy mi kapcsolódunk elhunyt szeretteinkhez, amely azt is bizonyítja, hogy a szeretet soha el nem múlik. Ez az el nem múló szeretet legyen a szívünkben ezen az estén is, ez vezessen bennünket, mert ez a szeretet – ahogy Szent János apostol tanítja –, nem valami, hanem valaki, maga az Isten. Ő az, aki az utolsó napon megáll majd sírjaink fölött és feltámaszt bennünket, hogy az örök életben legyen részünk szeretteinkkel
együtt, és ebben az örök életben örökké boldogok lehessünk.

Az egybegyűltek az egyetemes könyörgésben imádkoztak a szenvedő egyház tagjaiért, az elhunyt lelkipásztorokért, elhunyt családtagjaikért, minden elhunyt testvérükért, a háborúk áldozataiért, azokért, akikről senki nem emlékezik meg, hogy mindannyian részesüljenek az örök szeretetben, mi pedig az utolsó ítéletkor velük együtt az áldottak sorában lehessünk.

A szertartáson közreműködött a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház Scholája.

***

A papi parcella az Északi Temető Korányi úti bejárata közvetlen közelében található. Kialakítása a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye megalapításának idejére, 1993-ra esik. Megálmodója Szekrényes András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Vállalat akkori igazgatója, az új egyházmegye első akolitusainak egyike, aki külföldi példára hozta létre a papi parcellát a város önkormányzatának jóváhagyásával. A hant nélküli fehér márványkeresztek – kicsit az amerikai
temetők katonai parcelláit idéző nyughelyek – egy obeliszk köré gyűjtik a régi lelkipásztoraink földi maradványait. Gondozását a temető alkalmazottai éveken át a Főegyházmegye Papi Szociális Otthon, mai elnevezése Seregély István Papi Szociális Otthon nyugdíjas lakóival karöltve végezték. Mindig megrendítő látvány volt, ahogyan az idős pap kapálta, gereblyézte a földi életből eltávozott paptestvére sírját.

A papi parcellában a papi otthon elhunyt lelkipásztorai mellett az egri, a kassai, a váci és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papjai is végső nyughelyre találtak. A márványkeresztek alatt nyugszik többek között Csépányi Ferenc, aki 1960 és 1990 között volt Nyíregyháza plébánosa, de ide temették dr. Váradi József helynök atyát is.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotók