Valóban testvérei legyünk egymásnak – Szidor János atya nagyböjti gondolatai a lelki esték II. alkalmán

Jézus arra biztat minket, hogy egymást testvérnek tekintsünk, akik nem ítélik el egymás tetteit és nem táplálnak haragot egymás iránt. Ez legyen a mi egyik nagyböjti fogadalmunk, hogy valóban jobbá tegyük életünket ebben a 40 napban és tiszta szívvel tudjunk örülni húsvét csodájának – hallhattuk Szidor János atya elmélkedésében a nagyböjti lelki esték sorozatának II. alkalmán, február 26-án a társszékesegyházban bemutatott szentmisén. A lelki esték a nagyböjti készületekben kíván társunk lenni keresztúti ájtatossággal, szentmisével és gyónási lehetőséggel péntekenként 17.15-től a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Az alábbiakban az elmélkedés kivonatát közöljük.

Kedves Testvérek!

Amikor beléptünk a nagyböjti időbe, ismét szembesültünk ennek az időszaknak a sajátosságaival: a lemondásokkal, az ígéretekkel, fogadalmakkal. Megfogadunk különféle dolgokat: például teljesen lemondunk a húsételekről, az édességről, vagy különböző tárgyak használatáról. Megfogadjuk, hogy ebben a 40 napban nem fogunk annyi időt tölteni a telefonnal, a számítógéppel vagy az internettel. Amikor a lemondásokon gondolkodunk, akkor rendszerint ilyen és hasonló cselekedetek jutnak eszünkbe. De vajon gondolunk-e társas kapcsolatainkra?

Ha figyelmesen hallgattuk a mai olvasmányaink tanításait (vö. Ez 18,21-28, Mt 5, 20-26), akkor észrevehettük, hogy az ítéletről és a felebaráti szeretet gyakorlásáról esik szó bennük, Ezekiel prófétán keresztül szól népéhez az Úr. Az emberi viselkedés kettősségéről és az ítéletről esik szó benne. Isten szemében kedves az olyan ember, aki meg akar szabadulni bűneitől és erkölcsös életet akar élni. Az ilyen ember bűnét elfelejti az Isten, hiszen törekszik arra, hogy jó legyen. Viszont kárhozatra ítéli Isten az olyan embert, aki első látásra úgy tűnik, hogy a jó úton jár, de közben belefárad tenni a jót, lusta lesz, könnyebbnek tűnik megalkudni és közben erkölcstelenné, gonosszá válik. Magát felmagasztalja és megítéli a másikat.

Vajon én melyik csoportba tartozok bele?

Olyan könnyen ítéljük meg a másik embert! Vajon mi ennek az oka? Talán irigység? Vagy túl gőgös vagyok, hogy elismerjem a másik embert? Esetleg nem tetszik az, ahogyan kinéz?

Nagyböjti készületünk egyik sarokköve lehetne az a fogadalom, hogy megpróbálok nem ítélkezni a másik ember fölött. Nem egyszerű feladat, hiszen tisztában vagyunk saját személyiségünkkel, túl könnyen meglátjuk a hibát a másik emberben. Helyette inkább gondolkodjak el a saját hibáimon. Melyek azok a cselekedeteim vagy szavaim, amelyekkel talán megbántok másokat a mindennapok során? Mennyire igyekszem a felebaráti szeretetet megélni, amelyre Jézus hív?

Ezzel a gondolattal el is érkeztünk az evangélium tanításához: a felebaráti szeretet megéléséhez. Jézus arra figyelmezteti tanítványait, hogy ne kövessék el a farizeusok és az írástudók hibáját, a felszínességet. Ha azt gondoljuk magunkról, hogy a törvények és a szabályok kiforgatása a másik ember kárára elég nekünk akkor rossz úton járunk. Úgy kell a másik emberhez viszonyulnunk, mintha ő valóban a testvérünk lenne, nem pedig úgy mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Felelősek vagyunk mindannyian egymásért.

Az ítélethez hozzá tartozik az is, hogy mit gondolunk a másik emberről. Ha megítélünk valakit, akkor bensőnkben felébred a neheztelés, talán a gyűlölet. Jézus azt mondja, aki gyűlöli testvérét, az olyan mintha gyilkosságot követne el, mintha megölné önmagában a másik embert. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy meglássuk a másik emberben ugyanazt a méltóságot, amit magunkban is látunk.

Amikor a húsvét ünnepére készülünk, megváltásunk és új életünk ünnepére, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy Jézus arra biztat minket, hogy egymást testvérnek tekintsünk. Viselkedjünk egymással testvérként, akik nem ítélik el egymás tetteit és nem táplálnak haragot egymás iránt. Ez legyen a mi egyik nagyböjti fogadalmunk, hogy valóban jobbá tegyük életünket ebben a 40 napban és tiszta szívvel tudjunk örülni húsvét csodájának.

Szidor János
káplán

Az elmélkedés IDE KATTINTVA,  egyházközségünk YouTube-csatornáján meghallgatható.

© Magyarok Nagyasszonya-főplébánia